Közös adósságkezelő központ felállítását javasolja az euróövezet tagországainak Belgium miniszterelnöke. A keresztény-demokrata Yves Leterme (50) szerint "az államadósság-piacon a közelmúltban kialakult feszültségek rávilágítanak arra a problémára, hogy az euróövezet olyan valutaunió, amelyben nincsen egységes gazdasági kormányzás."
Leterme úgy látja, hogy egy közös ügynökségben kellene összefogni az euróövezeti tagországok adósság-finanszírozási tevékenységeit. Az intézmény az Európai Unió szervezeti rendszerébe épülne be, és a 16 tagú övezet pénzügyminisztereinek tanácsa felügyelné. Valamennyi tagország számára azonos kamatozású állampapírokat bocsátana ki, így az egyes államok adóssága az övezet közös adóssága lenne, közös garanciával.
A megoldás az eddiginél nagyobb erővel kényszerítené az országokat a stabilitási és növekedési egyezményben foglalt feltételek teljesítésére. A központ az uniós keretek között kialkudott hiánycélok alapján biztosítaná a finanszírozást, vagyis kibocsátana állampapírokat és átutalná a pénzt a kormányoknak, "és ha egy ország nem tartja be a megállapodást, túllépi a hiánycélt, akkor saját magának kellene gondoskodnia pótlólagos forrásról.
Ez az egyezség megszegése miatt növekvő kockázat okán magasabb kamatterhet, és egyben valódi büntetést jelentene" - írta a belga miniszterelnök a The Financial Times Deutschland című német üzleti lap pénteki számában megjelent vendégkommentárjában.
Az Európai Bizottság szerint "egy közös pénzügyminisztérium vagy adósságkezelő ügynökség felállításához először fokozni kellene a gazdaságpolitika összehangoltságát. Nem zárható ki, hogy egyszer majd létrejön egy ilyen szervezet, de ahhoz még számos lépést meg kell tennie az euróövezet közösségének a gazdaságpolitikai együttműködés útján" - mondta Amadeu Altafaj bizottsági szóvivő. Hozzátette, hogy a testület a következő hetekben konkrét javaslatokkal áll elő az ügyben.
(forrás: MTI)
Leterme: kormányok, posztok és botrányok
Belgium miniszterelnökének élettörténete több érdekes fordulatot is vett az elmúlt években. A franciás neve ellenére flamand születésű kereszténydemokrata politikus valódi belga, hiszen édesapja vallon, édesanyja flamand. Ő maga pártja, a CD&V ifjúsági szervezetében kezdte politikai pályafutását, majd szépen fokozatosan szedve a képletes lépcsőfokokat, egészen a pártelnökségig jutott. Megállás ott sem volt, hiszen 2004-ben Flandria miniszterelnöke - és egyben mezőgazdasági és halászati minisztere - lett, majd 2007-től kijelölt, és végül némi koalíciós csikicsuki után 2008-tól belga miniszterelnök. És itt jött a törés; a korábban sem botránymentes politikus 2008 végén benyújtotta lemondását, az ún. Fortis-botrány következményeképpen. A Fortis Bankot a belga és a holland kormány közös államosítással próbálta megmenteni a jól láthatóan közelgő csődtől, viszont a belgák úgy gondolták, rögtön tovább is értékesítik a bankot a francia BNP Paribas-nak. Erről azonban nem tájékoztatták a részvényeseket, akik beperelték a belga kormányt. A másodfokon kihirdetett ítélet (a tranzakció törlése) után a bíróság elnöke a sajtó elé állt azzal, hogy a kormány tagjai megpróbálták befolyásolni az ítéletet, erre a pénzügyminiszter és a kormányfő, Leterme is lemondott.
Sokáig nem maradt azonban poszt nélkül a politikus, hiszen lemondását követően Herman van Rumpuy kormányában külügyminiszter lett, majd hamarosan utódának utóda: amikor van Rumpuy 2009 végén az Európai Tanács elnökévé választották, újra Yves Camille Désiré Leterme lett Belgium miniszterelnöke.
Hosszú politikusi pályája ellenére (vagy éppen azért) Leterme nem a diplomatikus fogalmazás nagymestere: a Libération című francia lapnak adott interjújában kifejtette: a vallonok (Belgium franciául beszélő közössége) intellektuálisan képtelennek tűnnek megtanulni a holland nyelvet (Flandria anyanyelve). Egy másik kijelentésében pedig magáévá tette a nemzetközi politikai közösségben egyébként ismert, politikailag nem túl korrekt viccet, amely szerint Belgiumot csak a király, a futballválogatott, illetve néhány sörmárka tartja össze.
Meglátjuk, hogy jelenlegi javaslata mennyire tetszik majd a nemzetközi közösségnek.
