Észak- Rajna-Vesztfália választ. A legnépesebb német tartományban május 9.-én kerül sor a tartományi választásokra. Ez a választás tűnik a tavaly ősz óta kormányzó CDU-FDP koalíció első nagy próbatételének. Nézzük, hogy alakul a politikai helyzet e fontos tartományban és Németország egészében a választások előtt.
A Ruhr-vidéket is magában foglaló, régebben a nehéziparáról híres Észak- Rajna-Vesztfália hagyományosan a Szociáldemokrata Párt bázisa volt. 1966 óta SPD-s miniszterelnökök irányították a tartományt köztük a később szövetségi elnök, Johannes Rau illetve az első Merkel (nagykoalíciós) kormány pénzügyminisztere, Peer Steinbrück személyében. A 2005-ös választásokon sikerült a korábbi szövetségi oktatási miniszternek, Jürgen Rüttgers-nek megnyernie a választást, és ezáltal 39 év után ismételten CDU-s miniszterelnökként a tartomány élére állnia. A CDU balszárnyához tartozó politikus szeretné megismételni 2005-ös sikerét, és a liberális FDP-vel újra kormányt alakítania. A választáson induló és a bejutásra esélyes pártok a következők.
A szövetségi kormánykoalíció nagyobbik pártja a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) a fent említett hivatalban lévő Jürgen Rüttgers-t indítja a választásokon. Legfőbb ellenfele a Szociáldemokrata Párt (SPD) által indított Hannelore Kraft. Rüttgers szövetségese az országos szinten is koalíciós partner FDP, amelynek vezetője Andreas Pinkwart. Továbbá fontos pártok a Sylvia Löhrmann vezette zöldek (Grüne) , és a szélsőbaloldali Baloldal (DIE LINKE) Bärbel Beuerman vezetéséve.
Tavaly még Jürgen Rüttgers tűnt a választások abszolút esélyesének. Az azóta bekövetkezett események azonban radikálisan megváltoztatták a kilátásokat. A 2009-es választások után Angela Merkel maradt a kancellár, a koalíciós partner azonban az FDP helyett a jobboldali liberális FDP lett. Létrejött az áhított „polgári többség”. Azonban a második Merkel-kormány eddigi működése során nem várt akadályok is felmerültek. Kezdődött a kormány megalakulása után a Kunduz-i bombázások ügyével, ami nehéz helyzet elé állította a koalíciót. A gazdasági válság továbbra sem ért véget, ami szintén hozzájárulhatott a népszerűség csökkenéséhez. Az FDP a 2009-es választáson történetének legjobbját, 14, 6%-ot ért el. Az FDP kampányát elsősorban a radikális adócsökkentési ígéretekre építette. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé a nagyvonalú ígéretek betartását, ami természetszerűleg a népszerűség jelentős csökkenéséhez vezetett. Márpedig az őszi választásokon is az FDP kiemelkedő eredménye ellensúlyozta a CDU veszteségeit. Ráadásul Észak-Rajna Vesztfáliában a tartományi CDU szervezetet is botrányok rázták meg az elmúlt hetekben. Ezért várhatóan nagyon szoros versenyre lehet számítani vasárnap. A legutóbbi közvélemény kutatások szerint a két nagypárt egyaránt 37-37 százalékon áll, ezért rendkívül szoros versenyre lehet számítani. A választások legnagyobb tétje mindenképpen az, hogy egy vereség esetén a koalíció elvesztené a szövetségi Felsőházban (Bundesrat) a többségét, ami megnehezítené a tervezett reformintézkedések véghezvitelét.
A lehetséges szövetségek közül a CDU és FDP koalíció maradása Jürgen Rüttgers célja. Az SPD a Zöldekkel mindenképp együttműködne, azonban arra, hogy ennek a két pártnak meglegyen a többsége, kevés az esély. A kétpárti koalíciók esélyét növelné, ha a Balpárt nem jutna be a törvényhozásba. A keleti tartományok egy részében a szélsőbaloldali formáció az utóbbi időben második erővé, egy pragmatikus posztkommunista, az állampárt SED utódaként a CDU baloldali váltópártjává vált. Nyugaton azonban nem sikerült az áttörés, megmaradt szélsőbaloldali rétegpártnak. A párt a felmérések szerint ott billeg a bejutási küszöbnél. Amennyiben sikerrel venné, az akadályt akkor a baloldali tábor szövetségeseként jöhetne szóba. Ez azonban az SPD és a zöldek számára kockázatos lehet. Egyrészt a mérsékelt szavazókat elfordítaná az SPD-től, másrészt Hannelore Kraft kijelentette, hogy a szélsőbalt nem tartja kormányképesnek. Az ehhez hasonló ígéreteket nem tanácsos megszegni, erre legjobb példa a 2008-as hesseni tartományi választás. Ekkor a szociáldemokraták jelöltje, Andrea Ypsilanti a kampány során kijelentette, hogy nem köt koalíciót a szélsőballal. A választás után azonban mégis létre akarta hozni a „vörös-vörös-zöld” koalíciót. Ezt az opciót azonban saját pártjának egyes képviselői sem fogadták el, így nem tudott kormányt alakítani. A megismételt választáson a szavazók megbüntették az ígéretét megszegő politikust, így újból a CDU alakíthatott kormányt. Ezen okból ennek a koalíciónak nincs túl sok esélye.
Hamburgban és a Saar-vidéken jelenleg olyan kormányok vannak hatalmon, ahol a Zöldek a polgári pártokkal kormányoznak együtt. Ez Hamburgban CDU-Zöldek, a Saar –vidéken CDU-FDP-Zöldek (a pártok színei alapján „Jamaika”) koalíciót jelent. Hamburgban a koalíció működőképes, azonban a két pártnak eddig nem igazán sikerült közös pontokat találni az ideológiában. A Saar-vidéken leginkább a DIE LINKE erős embere, a volt SPD pártelnök és kancellárjelölt Oscar Lafontaine személye hozta össze a pártokat. A Zöldeket a bázis továbbra is baloldali pártként szeretné látni. A legjelentősebb különbség az atomenergia kérdésében van. A Merkel-kormány szeretné meghosszabítani az automerőművek időtartamát. Ez a Zöldek számára tabu. a párt a nyolcvanas évek elején az atomfegyverek elleni tiltakozással vált országos jelentőségű párttá. Ennek a szimbolikus jelentőségét a 80-as években formálódó magyar ellenzéknek a Bős-nagymarosi erőműhöz való viszonyához lehetne hasonlítani. A kormánynak a törvényjavaslathoz szüksége van a Felsőházban a tartomány szavazataira, egy vereség esetén ezt a javaslatot sem lehetne elfogadtatni. Az ellenzék kitartóan ellenzi a javaslatot, áprilisban több helyen is a 80-as évek atomfegyver ellenes tüntetéseit idéző demonstrációk voltak Németország szerte. Összefoglalva nem kizárt a Zöldek részvétele a polgári pártok oldalán, azonban mindhárom párt bázisa nehezen fogadná el a két kis tartományban működő formációt ebben az esetben.
Végül maradna a CDU és az SPD koalíciója (Nagykoalíció). Erre több tartományban is van példa, 2005 és 2009 között az országot is egy ilyen koalíció kormányozta. Azonban két nagy párt esetén mindig gondok merülnek fel a pozíciók elosztásánál, ami feszültségeket szülhet. Ezen felül a 2009-es országos választások eredményéből arra lehet következtetni, hogy a választók ilyen esetben a következő voksolásnál hajlamosak a két nagy párttól elfordulni.
Az amúgy is kiélezett versenybe beleszólhat még a görög válság. A német parlament csütörtökön fogadta el a görögök megsegítését tartalmazó csomagot. A görögök megsegítése nagyon népszerűtlen Németországban. A hagyományosan a jobboldalhoz húzó „BILD” bulvárlap a fél címlapot elfoglaló fekete betűkkel teszi fel a kérdést; ”minek fizessük a görög luxusnyugdíjakat?”. Merkel mindenképp szerette volna elhalasztani a csomag elfogadását a választások utánra, azonban a görög államcsőd azonnali bekövetkezésének lehetősége ezt megakadályozta. Az események ronthatják a kormánypártok esélyeit. A helyzetet legjobban a balliberális Süddeutsche Zeitung rajza szemlélteti, amelyen Angela Merkel egy stégen . A vízben egy süllyedő kajak benne Jürgen Rüttgers, a másik irányban egy Görögországot jelképező süllyedő hajó. A „Berlin” feliratú dobozból Merkel egy mentőövet tart a kezében. Görögországot úgy tűnik megmentették, Jürgen Rüttgers és Észak-Rajna Vesztfália kétesélyes…
