HTML

Korszakváltás Közép-Európában

2010.08.02. 14:09 :: eukibic

A középjobb jelölt, Bronislaw Komorowski (PO) egyértelmű gyözelmét hozó, július 4-i lengyel elnökválasztás második fordulójával lezárult a visegrádi országok sorsdöntő, korszákváltó választások tavasza.
 
Miután áprilisban Magyarországon a Fidesz, májusban Csehországban az ODS vezette jobb-közép, s júniusban Szlovákiában az SDKU-DS vezette mérsékelt jobboldal tudott többséget szerezni, megtörtént Lengyelországban is a jobb-közép párt, a Polgári Plattform (Platform Obywatelska – röviden PO) teljes előretörése. Így Orbán Viktor (Fidesz) május 29-ei eskütétele után június 28-án Petr Nečas (ODS), majd július 8-án Iveta Radičová (SDKU) személyében hat hét leforgása alatt baloldali miniszertelnökök helyébe jobboldaliak léptek. A Fidesz-KDNP hazai többsége egyedülálló, de a többi jobboldali régiós kormány is kényelmes támogatottsággal rendelkezik a parlamentben (Csehországban 117-et a 200-ból az ODS-Top09-VV koalició birtokol, Szlovákiában az SDKU-SaS-KDH-Híd/Most koalició 150 mandátumból 79-et tart, Lengyelországban a kormányzó PO-PSL koalició 460-ból 240 hellyel rendelkezik a lengyel törvényhozásban).
 
A lengyel Komorowski a szavazatok 53 %-át tudta megszerezni, s ezzel véget vetett a nemzetközi politikában csak „cohabitation à la polonaise”, azaz lengyel kohabitáció néven emlegetett furcsa felállásnak, melyben az államfő és a kormány egymástól eltérő párttagsága bénító hatással volt az ország ügyeinek vitelére.
 
A visegrádiak országokban így az a helyzet állt elő, hogy a történelemben először mind a négy országot egy pártcsaládhoz tartozó kormányok irányítanak. A térség együttműködésének és teljes potenciáljának kibontakozása tekintetében alig lehetne ideálisabb a helyzet: mind a négy országban a szocialista politika hitelét vesztette, s mérsékelt jobb-közép formációk alkotnak européer beállitottságú kormányokat. Az külügyeket tekintve az ideológiai alap nagyon hasonló: európabarát, a transzatlanti kapcsolatokban elkötelezett, gazdaság és vállalkozás-barát, társadalmi szemléletben klasszikus konzervatív erők lettek meghatározóvá. Elvben tehát a lehetőség adott, hogy a közös szemlélet hozzásegítse a V4-et a következő években közös álláspontok kialakítására - meglátjuk, hogy sikerül ez a térség országainak.

Szólj hozzá!

Visegrádi Együttműködés - mi lesz Szlovákiával?

2010.06.09. 13:56 :: dannyrose

Miután Magyarországon a Fidesz-KDNP alakított kormányt, s Orbán Viktor május 29-én letette a miniszterelnöki eskűt, immáron a régióban Lengyelország után hazánkban is jobb-közép kormány alakult, mely európai téren is kiváló együttműködést folytat a kontinens, de kiváltképpen a térség jobb-közép erőivel. Így nemcsak a hagyományos lengyel-magyar barátság miatt, de a fokozott visegrádi és közép-európai összefogás jegyében az új magyar miniszterelnök első – éppen hogy csak három nappal az eskűtétele után – külföldi útja Lengyelországba vezette, itt a szintén Európai Néppárt-beli Donald Tusk (Polgári Platform) miniszterelnököt meglátogatva (a mellékelt képen a két miniszterelnök, forrás: www.facebook.com/orbanviktor).
 
Az erős visegrádi és közép-európai kooperáció nyílvánvalóan hasonló értékrendek és világnézetek mentén is húzodik meg. Lengyelországban 2005 óta a jobb-közép erőknek egyfajta monopóliuma van, s a lengyel kormány közép-európai hitvallása igen közél áll a Fideszéhez – ők is hisznek a térség összefogásában, s a lengyel-magyar kapcsolat katalizáló erejében az egész visegrádi régióra nézve. Emellett már hagyományosan jó viszony az európai néppártos körökben is fejlődött, kialakult. Donald Tusk miniszterelnök kora, habitusra is sokakat emlékeztet Orbán Viktor karakteres és sikeres politizálására.
 
A május 28-án és 29-én lebonyolított csehországi választások első látásra meglepő, azonban a globális kontextusban már nem annyira különös eredménye a jobb-közép erők alig egy év utáni újboli kormányrakerülése. A Petr Nečas vezette polgári ODS, valamint a volt külügyminiszter Schwarzenberg-féle Top09 alakulat a közügyek pártjával (VV) magabiztos többséggel bír a cseh törvényhozásban, így ismét ODS-es miniszterelnök lehet. Akárcsak a magyar Fidesz vagy a lengyel Polgári Platform a cseh ODS is elkötelezett híve a közép-európai összefogásnak, s a térség bi- és multilaterális kapcsolatrendszerének a javításának.
 
Ez semmi mást nem jelent, minthogy heteken belűl két visegrádi országban az együttműködés-párti politikai alakulatok kaptak felhatalmazást országuk vezetésére. A össz-visegrádi kontextusban jelzésértékűnek is tartható véletlen egybeesés egy korszakváltást is jelenthet: Húsz évvel a rendszerválas után új alapokra lehet helyezni a térség fejlesztését, kibontakozását.
 
E tekintetben már csak a június 12-én esedékes szlovák választás egészítheti ki ezen történelmi lehetőséget. A Fico-féle Smer szociáldemokrata alakulat már nem számít biztos győztesnek, koaliciós partnerei, a Mečiar vezette HZDS és a nationalista SNS (Jan Slota pártja) kieshetnek a parlamentből. Ugyanúgy esélye van a magyarok körében is népszerű Iveta Radičová vezette SDKU-nak, hogy az egykori partnerei – a magyar MKP és a kereszténydemokrata KDH – mellett a két új jobb-közép párt, a Híd és az SAS segítségével kormányt alakíthat. Az esélyek javarészt a kisebb pártok a szlovák törvényhozásba történő bekerülésétől függenek. A jelenlegi állás szerint biztosan csak a Smer, az SDKU, a KDH és a SAS kerülhet be, a további négy kisebb párt sorsa teljesen bizonytalan – így Szlovákiában minden elképzelhető.
 
A visegrádi együttműködés jövőjét nézve egy Radičová vezette jobb-közép koalicíó döntően jótékony hatással lehetne. Mint ismeretes, sosem voltak olyan jó szlovák-magyar kapcsolatok, mint 1998-2002 között, amikor mindkét országban a jobb-közép kormányozott. Hogy ezen jó viszonyok a térségben történő gyümölcseztetése megtörténhet, javarészt a szlovák választók kezében van a mostani hétvégén.                             
                                                                                                          Bauer Bence              

Szólj hozzá!

Választások Észak- Rajna-Vesztfáliában, avagy a polgári kormány első nagy megmérettetése…

2010.05.10. 13:42 :: dannyrose

Észak- Rajna-Vesztfália választ. A legnépesebb német tartományban május 9.-én kerül sor a tartományi választásokra. Ez a választás tűnik a tavaly ősz óta kormányzó CDU-FDP koalíció első nagy próbatételének. Nézzük, hogy alakul a politikai helyzet e fontos tartományban és Németország egészében a választások előtt.

A Ruhr-vidéket is magában foglaló, régebben a nehéziparáról híres Észak- Rajna-Vesztfália hagyományosan a Szociáldemokrata Párt bázisa volt. 1966 óta SPD-s miniszterelnökök irányították a tartományt köztük a később szövetségi elnök, Johannes Rau illetve az első Merkel (nagykoalíciós) kormány pénzügyminisztere, Peer Steinbrück személyében. A 2005-ös választásokon sikerült a korábbi szövetségi oktatási miniszternek, Jürgen Rüttgers-nek megnyernie a választást, és ezáltal 39 év után ismételten CDU-s miniszterelnökként a tartomány élére állnia. A CDU balszárnyához tartozó politikus szeretné megismételni 2005-ös sikerét, és a liberális FDP-vel újra kormányt alakítania. A választáson induló és a bejutásra esélyes pártok a következők.

A szövetségi kormánykoalíció  nagyobbik pártja a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) a fent említett hivatalban lévő Jürgen Rüttgers-t indítja a választásokon.  Legfőbb ellenfele a Szociáldemokrata Párt (SPD) által indított Hannelore Kraft. Rüttgers szövetségese az országos szinten is koalíciós partner FDP, amelynek vezetője Andreas Pinkwart. Továbbá fontos pártok a Sylvia Löhrmann vezette zöldek (Grüne) , és a szélsőbaloldali Baloldal (DIE LINKE) Bärbel Beuerman vezetéséve.

Tavaly még Jürgen Rüttgers tűnt a választások abszolút esélyesének. Az azóta bekövetkezett események azonban radikálisan megváltoztatták a kilátásokat. A 2009-es választások után Angela Merkel maradt a kancellár, a koalíciós partner azonban az FDP helyett a jobboldali liberális FDP lett. Létrejött az áhított „polgári többség”. Azonban a második Merkel-kormány eddigi működése során nem várt akadályok is felmerültek.  Kezdődött a kormány megalakulása után a Kunduz-i bombázások ügyével, ami nehéz helyzet elé állította a koalíciót. A gazdasági válság továbbra sem ért véget, ami szintén hozzájárulhatott a népszerűség csökkenéséhez. Az FDP a 2009-es választáson történetének legjobbját, 14, 6%-ot ért el. Az FDP kampányát elsősorban a radikális adócsökkentési ígéretekre építette. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé a nagyvonalú ígéretek betartását, ami természetszerűleg a népszerűség jelentős csökkenéséhez vezetett. Márpedig az őszi választásokon is az FDP kiemelkedő eredménye ellensúlyozta a CDU veszteségeit. Ráadásul Észak-Rajna Vesztfáliában a tartományi CDU szervezetet is botrányok rázták meg az elmúlt hetekben.  Ezért várhatóan nagyon szoros versenyre lehet számítani vasárnap. A legutóbbi közvélemény kutatások szerint a két nagypárt egyaránt 37-37 százalékon áll, ezért rendkívül szoros versenyre lehet számítani. A választások legnagyobb tétje mindenképpen az, hogy egy vereség esetén a koalíció elvesztené a szövetségi Felsőházban (Bundesrat) a többségét, ami megnehezítené a tervezett reformintézkedések véghezvitelét.

      A lehetséges szövetségek közül a CDU és FDP koalíció maradása Jürgen Rüttgers célja.  Az SPD a Zöldekkel mindenképp együttműködne, azonban arra, hogy ennek a két pártnak meglegyen a többsége, kevés az esély. A kétpárti koalíciók esélyét növelné, ha a Balpárt nem jutna be a törvényhozásba. A keleti tartományok egy részében a szélsőbaloldali formáció az utóbbi időben második erővé, egy pragmatikus posztkommunista, az állampárt SED utódaként a CDU baloldali váltópártjává vált. Nyugaton azonban nem sikerült az áttörés, megmaradt szélsőbaloldali rétegpártnak.  A párt a felmérések szerint ott billeg a bejutási küszöbnél. Amennyiben sikerrel venné, az akadályt akkor a baloldali tábor szövetségeseként jöhetne szóba. Ez azonban az SPD és a zöldek számára kockázatos lehet. Egyrészt a mérsékelt szavazókat elfordítaná az SPD-től, másrészt Hannelore Kraft kijelentette, hogy a szélsőbalt nem tartja kormányképesnek. Az ehhez hasonló ígéreteket nem tanácsos megszegni, erre legjobb példa a 2008-as hesseni tartományi választás. Ekkor a szociáldemokraták jelöltje, Andrea Ypsilanti a kampány során kijelentette, hogy nem köt koalíciót a szélsőballal. A választás után azonban mégis létre akarta hozni a „vörös-vörös-zöld” koalíciót.  Ezt az opciót azonban saját pártjának egyes képviselői sem fogadták el, így nem tudott kormányt alakítani. A megismételt választáson a szavazók megbüntették az ígéretét megszegő politikust, így újból a CDU alakíthatott kormányt. Ezen okból ennek a koalíciónak nincs túl sok esélye.

      Hamburgban és a Saar-vidéken jelenleg olyan kormányok vannak hatalmon, ahol a Zöldek a polgári pártokkal kormányoznak együtt. Ez Hamburgban CDU-Zöldek, a Saar –vidéken CDU-FDP-Zöldek (a pártok színei alapján „Jamaika”) koalíciót jelent.  Hamburgban a koalíció működőképes, azonban a két pártnak eddig nem igazán sikerült közös pontokat találni az ideológiában. A Saar-vidéken leginkább a DIE LINKE erős embere, a volt SPD pártelnök és kancellárjelölt Oscar Lafontaine személye hozta össze a pártokat. A Zöldeket a bázis továbbra is baloldali pártként szeretné látni. A legjelentősebb különbség az atomenergia kérdésében van. A Merkel-kormány szeretné meghosszabítani az automerőművek időtartamát. Ez a Zöldek számára tabu. a párt a nyolcvanas évek elején az atomfegyverek elleni tiltakozással vált országos jelentőségű párttá. Ennek a szimbolikus jelentőségét a 80-as években formálódó magyar ellenzéknek a Bős-nagymarosi erőműhöz való viszonyához lehetne hasonlítani.  A kormánynak a törvényjavaslathoz szüksége van a Felsőházban a tartomány szavazataira, egy vereség esetén ezt a javaslatot sem lehetne elfogadtatni. Az ellenzék kitartóan ellenzi a javaslatot, áprilisban több helyen is a 80-as évek atomfegyver ellenes tüntetéseit idéző demonstrációk voltak Németország szerte. Összefoglalva nem kizárt a Zöldek részvétele a polgári pártok oldalán, azonban mindhárom párt bázisa nehezen fogadná el a két kis tartományban működő formációt ebben az esetben.

      Végül maradna a CDU és az SPD koalíciója (Nagykoalíció).  Erre több tartományban is van példa, 2005 és 2009 között az országot is egy ilyen koalíció kormányozta. Azonban két nagy párt esetén mindig gondok merülnek fel a pozíciók elosztásánál, ami feszültségeket szülhet. Ezen felül a 2009-es országos választások eredményéből arra lehet következtetni, hogy a választók ilyen esetben a következő voksolásnál hajlamosak a két nagy párttól elfordulni.

Az amúgy is kiélezett versenybe beleszólhat még a görög válság. A német parlament csütörtökön fogadta el a görögök megsegítését tartalmazó csomagot. A görögök megsegítése nagyon népszerűtlen Németországban. A hagyományosan a jobboldalhoz húzó „BILD” bulvárlap a fél címlapot elfoglaló fekete betűkkel teszi fel a kérdést; ”minek fizessük a görög luxusnyugdíjakat?”. Merkel mindenképp szerette volna elhalasztani a csomag elfogadását a választások utánra, azonban a görög államcsőd azonnali bekövetkezésének lehetősége ezt megakadályozta. Az események ronthatják a kormánypártok esélyeit. A helyzetet legjobban a balliberális Süddeutsche Zeitung rajza szemlélteti, amelyen Angela Merkel egy stégen . A vízben egy süllyedő kajak benne Jürgen Rüttgers, a másik irányban egy Görögországot jelképező süllyedő hajó. A „Berlin” feliratú dobozból Merkel egy mentőövet tart a kezében. Görögországot úgy tűnik megmentették, Jürgen Rüttgers és Észak-Rajna Vesztfália kétesélyes…

Szólj hozzá!

Mit várhat Európa a brit választóktól?

2010.04.13. 18:32 :: eukibic

Amíg Magyarország nagy része a minden eddiginél egyértelműbb parlamenti választási eredményeket értékeli, mi újra Európára tekintünk.

 

Az Egyesült Királyságban ugyanis szintén választás közeleg: múlt héten hivatalosan is elkezdődött a kampány azzal, hogy Gordon Brown brit miniszterelnök az előrejelzéseknek megfelelően 2010. május 6-ra tűzte ki a parlamenti választásokat. Az 1997 óta kormányzó Munkáspárt (Labour) ismét a jelenlegi miniszterelnököt indítja, mig kihívója David Cameron, a Konzervatív Párt (Conservatives) vezére.

A szokásos esélylatolgatáson túl számunkra igen fontos kérdés, hogy Európa mire számíthat a május 6-i voksolás után. Az Egyesült Királyság az Unión belül mindig is a különc szerepét töltötte be, saját magát egyfajta Európa és az Egyesült Államok közötti hídfő szerepébe állítva. Kérdés, hogy képes lesz-e bármely, új választói mandátummal felruházott politikai erő ezen túllépni, illetve egyáltalán szándékában áll-e ilyesmit tenni.

A választás a hazainál minden bizonnyal izgalmasabban alakul a szigetországban. A konzervatív Cameron hónapokkal ezelött még biztos befutónak tűnt a több tekintetben hitelességi válságban lévő munkáspárti Brown-nal szemben – aki saját pártján belül is csak nehezen tartotta meg támogatottságát –, a jobboldali párt szépen lassan elvesztett biztos előnyét. A legújabb, a Times megbízásából készült felmérések az elmúlt évek legkisebb különbségét hozták ki: a Toryk (konzervatívok) 39%-os támogatottsága mellett a Munkáspárt 32%-ra tornázta fel magát, míg a britek „harmadik ereje”, a Liberális Demorata Párt 21%-on áll. Így nem kizárt – sőt, nagyon is elképzelhető, hogy nem lesz abszolút többsége az Alsóházban Cameron pártjának.

Miután a brit választási rendszer kizárólag egyéni körzeteket ismer, s nem két-, hanem csak egyfordulós, a mandátumot az a jelölt kapja, aki a legtöbb szavazatot szerzi az adott körzetben. Ebben a rendszerben a győztes mindent visz, hiszen a második helyezettre adott szavazatok – kompenzációs listák híján – gyakolatilag elvesznek. Így egy százalékosan kicsi országos előny is kényelmes többséghez juttathatja a győztes pártot: az utolsó, 2005-ös választáson az országosan 36,91%-ot szerző Munkáspárt a mandátumok 55,11%-át birtokolta, mig a második Konzervatív Párt a szavazatok 33,86%-val csupán a mandátumok 30,65%-át tudta megszerezni. A harmadik erő, a Liberáldemokrata Párt 23,09%-kal csak a parlamenti helyek 9,60%-át nyerte el.

Igen szoros eredmény esetében azonban elképzelhető, hogy nem jön össze egy pártnak az abszolút többség, így koalíciós kényszer alakulhat ki, amire a második világháború óta csak egyszer volt példa: 1974-ben, amikor bár a Tory-párt valamivel több szavazatot kapott, nem kötöttek koalíciós megállapodást a liberálisokkal, így a a Labour alakíthatott kisebbségi kormányt.

Kérdés tehát, hogy az immár 13 éves Labour-kormány leváltását és megújulást ígérő Cameron ismét tárgyalnia kell-e a liberális demokratákkal, és ha igen, sikerül-e velük megegyezni egy koalíciós kormányról. És persze az sem eldöntött, hogy erre meg lesz-e a hajlandóság a Nick Glegg által vezetett liberálisok, akik erre ugyan mutattak némi hajlandóságot, legalábbis abban az üzenetükben, hogy ők is érdekeltek a munkáspárti kormány leváltásában. Nehezítheti a helyzetet, hogy a koaliciós kormányzást mint létformát – sőt, magát a kormányzást mint létformát sem – ismerő Cameron nem mindig bizonyult csapatjátékosnak. Ékes példája ennek az európai politikai színtér, ahol Cameron gyakorlatilag saját elhatározásból, a tory európai parlamenti képviselők többsége nélkül hozta létre a Bokros Lajost is soraiban tudó Európai Konzervatívok és Reformerek (European Conservatives and Reformists) képviselőcsoportját, melyben a cseh konzervatívok (ODS) mellett a lengyel Jog és Igazságosság (PiS), illetve különös formációk is tagok.

Az Európai Néppárt dominanciáját nehezen viselő Cameron ezzel a lépéssel felbontotta az egyébként igen sikeres, tízéves Tory-együttműkődést a többi európai konzervatívval és kereszténydemokratával. A tíz évig Európai Néppárt – Európai Demokraták (ENP-ED) néven szereplő kereszténydemokrata – konzervatív képviselőcsoport (a korábbi Európai Demokrata Unió (EDU) folytatása) így 2009-től már csak Európai Néppárt néven szerepel.

Az Egyesült Királyságban tehát tovább élnek a kételyek, hogy az ambiciózus, de egyesek szerint önfejű David Cameron a kormányzás érdekében képes lesz-e egy olyan párttal koalicióra lépni, amely nézeteiben még az általa kritizált Európai Néppárttól is jóval távolabb áll. Európai szempontból legalábbi ilyen jelentőségű az a kérdés, hogy ha mégis sikerül a konzervatívoknak abszolút többséget szerezni a szigetországban, milyen irányba vinné uniós szempontból országát a közismerten nem európa-barát Cameron? Az biztos, hogy az Egyesült Királyság integrációját tekintve nem túl derűsek a kilátások: emlékezetes, hogy Cameron népszavazásra bocsátotta volna az egyébként már ratifikált Lisszaboni Szerződést.

Ha tehát a következő brit kormányt David Cameron vezeti majd, az együttműködés Nagy-Britannia és az Európai Unió között nem lesz egyszerűbb.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: eu európai unió egyesült királyság gordon brown brit választás david cameron anglia választás

Jarosław Kaczyński jöhet? Kié lesz a hatalom Lengyelországban?

2010.04.11. 13:30 :: dannyrose

A lengyel alkotmány 131.cikkelye értelmében az „államfő halála után a Lengyel Köztársaságot a házelnök képviseli, aki az államfő akadályoztatása esetén annak helyébe lép”. Ebben az esetben ez a 1952-es születésű, mérsékelt jobboldalt képviselő Bronisław Komorowski (Civil Platform - PO). Érdekesség, hogy pártja pont Komorowskit jelölte alig három héttel ezelőtt Kaczyński ellenfelének a szeptemberben esedékes államfőválasztásra.

 A helyzetet bonyolítja, hogy a szombat reggeli repülőgép szerencsétlenségben életét vesztette több PiS (Jog és Igazságosság) és PO politikus (a helyettes külügyminiszter Andrzej Kremer) mellett Jerzy Szmajidziński is, aki a baloldali SLD hivatalos államfő-jelöltje volt. Ezáltal a három legesélyesebb jelölt közül ketten életüket vesztették a katasztrófában.

 Komorowski, mint a Szejm (lengyel alsóház) házelnöke két héten belül köteles kiírni a voksolást, amelyet 60 napon belül le kell bonyolítani. Ezek szerint a lengyelek legkésőbb június 13-án, vagy 20-án szavaznak. Hamar eldöntendő kérdés tehát, hogy a PiS és az SLD vajon kit jelöl majd erre a tisztségre.

Nehéz kiszámítani, hogy milyen hatások fognak érvényesülni az elhunyt elnököt támogató, jelenleg az ország második politikai erejének számító Jog és Igazságosság pártban. Lehetséges, hogy a Kaczyńskivel való szolidaritás kifejezése képen a szavazók egy a PiS által felállított jelöltet támogatnak majd (ez történt Jörg Haider, illetve a holland Pim Fortuyn esetében is) – ezt támasztja lá az a híresztelés, hogy PiS jelöltje Jarosław Kaczyński, Lech ikertestvére, korábbi kormányfőjelölt lehet.

 

 

Bauer Bence

 

Szólj hozzá!

Címkék: választás lengyelország 2010 államfő kaczyński komorowski

In memoriam Lech Kaczyński (1949-2010)

2010.04.10. 15:41 :: eukibic

Szombat délután hivatalosan is megerősítették, hogy repülőgép balesetben elhunyt Lengyelország államfője.

Lech Kaczyński 1949. június 18-án született Żoliborzban, ikertestvérével Jarosław Kaczyńskivel. Apjuk Rajmund a varsói lázadás résztvevője, második világháborús veterán, anyjuk Jadwiga a Lengyel Akadémia filológusa. Az ikrek már gyerekkorukban híressé váltak, amikor a Ketten, akik a Holdat ellopták c. (O dwóch takich, co ukradli księżyc) filmben szerepeltek.

Lech jogi karon végzett a varsói egyetemen. Politikai pályájuk kezdetén a testvérek 1970-től részt vettek az antikommunista mozgalomban. 1980-ban csatlakoztak a Szolidaritáshoz. A szervezetben való aktivitása miatt 1981-ben a statárium ideje alatt Lech rendszerellenes tevékenységéért a börtönt is megjárta. A később legálissá vált mozgalomban Lech Kaczyński Wałęsa tanácsadója lett, majd részt vett a Lengyel Kerekasztal tárgyalásain. Így vezetett az útja Walesa elnöksége alatt a védelmi miniszteri posztig, ahonnan a kormányfővel való konfliktusa miatt volt kénytelen távozni. Később Jerzy Buzek kormányában vállalt igazságügyi miniszteri tisztséget. Ez a pozíció hozta meg a népszerűséget, melyet a korrupció elleni harcával vívott ki magának. 2001-ben testvérével a volt Szolidaritás - az AWS - romjain megalakították a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, röviden PiS) pártot, mely bár jobbközép erőnek tartja magát, sose vált részévé egyetlen nemzetközi gyűjtőszervezetnek sem, így nem tagja jobbközép erőket tömörítő Európai Néppártnak sem. 2001 és 2003 között Lech viselte a pártelnöki pozíciót, amelyet azóta ikertestvérének engedett át.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: eu lengyelország lech lech kaczynski repulogep szerencsetlenseg

Milyen hatással lesznek a hétfői robbantások az EU és Oroszország viszonyára?

2010.03.31. 11:00 :: eukibic

Az Európai Unió számára kiemelten fontos terület Oroszország viszonya a szovjet utódállamokkal. Közülük a balti államok az EU tagországai. Előrelépés e tekintetben azonban csak akkor lenne elérhető, amennyiben megtörténne mindkét oldal részéről a múlt feldolgozása. Oroszország esetében aggasztó tendenciának minősül, hogy a volt szovjet utódállamokat továbbra is saját érdekszférájának, az úgynevezett „közel külföld” részének tekinti. Az EU-nak ragaszkodnia kell ahhoz az elvhez, hogy minden szuverén állam jogosult megválasztani, hogy milyen nemzetközi szervezethez illetve katonai szövetséghez tartozzon. Továbbá minden államnak kötelessége tiszteletben tartani a másik területi integritását. Ennek ellenkezőjére Oroszország esetében példa Abházia és Dél-Oszétia önálló államként való elismerése a 2008-s orosz-grúz háború után. Az orosz politika számára a szomszédos államokkal való kapcsolatok komoly kihívást jelentenek az elkövetkező években.

7 komment · 1 trackback

Címkék: eu kozel oroszorszag kulfold merenylet

Euróövezeti adósságkezelő központ felállítását javasolja Belgium

2010.03.09. 13:17 :: eukibic

Közös adósságkezelő központ felállítását javasolja az euróövezet tagországainak Belgium miniszterelnöke. A keresztény-demokrata Yves Leterme (50) szerint "az államadósság-piacon a közelmúltban kialakult feszültségek rávilágítanak arra a problémára, hogy az euróövezet olyan valutaunió, amelyben nincsen egységes gazdasági kormányzás."

Leterme úgy látja, hogy egy közös ügynökségben kellene összefogni az euróövezeti tagországok adósság-finanszírozási tevékenységeit. Az intézmény az Európai Unió szervezeti rendszerébe épülne be, és a 16 tagú övezet pénzügyminisztereinek tanácsa felügyelné. Valamennyi tagország számára azonos kamatozású állampapírokat bocsátana ki, így az egyes államok adóssága az övezet közös adóssága lenne, közös garanciával.

Szólj hozzá!

Címkék: eu belgium leterme adósságkezelő központ

Azért ezt sejtettük: nemzetközi összehasonlításban is csapnivaló Budapest közlekedése

2010.03.09. 12:08 :: eukibic

Nemzetközi és régiós összehasonlításban is a leghátsó sorban kullog Budapest közlekedése - egy minap napvilágot látott felmérés szerint. A vizsgált kritériumok közül a legfontosabb az utazási idő, a közlekedés költsége, a különböző hálózatok kapcsolódási lehetősége.

A 15 ország autóklubját tömörítő EuroTest 23 európai városban mérte fel a tömegközlekedés lehetőségeit: nem kizárólag az utaztatást végző cégek felkészültségét nézték a kutatás készítői, hanem az általános infrastrukturális, parkolási helyzetet, sőt a biciklisek és egyéb alternatív közlekedési eszközök használatát is a felmérés tárgyává tették.

A vizsgált kritériumok közül a legfontosabb az utazási idő, a közlekedés költsége, a különböző hálózatok kapcsolódási lehetősége, például az elővárosi parkoló övezetek és az agglomeráció bekapcsolódása a városi vérkeringésbe, valamint a utazási tájékoztatók pontossága és elérhetősége. A felmérés külön figyelmet szentelt a hátrányos helyzetűek – idősek, mozgás sérültek, vagy vakok – utazási lehetőségeire.

A vizsgált városok közül Budapestnél rosszabb eredményt csak Ljubljana és Zágráb ért el, de ezekben a városokban éppen most zajlik a tömegközlekedés jelentős átszervezése. Közvetlen Budapest előtt szerepel a nyilvánvalóan nem egy súlycsoportba tartozó London, amelyet a közlekedés magas költségei miatt pontozott vissza az EuroTest.

A lista tetejére München került, de előkelő helyen szerepel Prága is, köszönhetően a kontinens legalacsonyabb tarifáinak, illetve a három nyelven elérhető ingyenes telefonos ügyfélszolgálatának. Budapest esetében egyedül az alacsony díjszabás kapott dicséretet, minden más kategóriában - főleg az átszállási lehetőségek és a tájékoztatás terén - szerepelt le a magyar főváros.

(forrás: Világgazdaság)

 

Szólj hozzá!

Andor László szerint reális az átfogó gazdaságpolitikai stratégia

2010.03.09. 11:57 :: eukibic

Olyan reális célokat igyekezett megállapítani az Európai Bizottság a Európai Unió következő tízéves átfogó gazdaságpolitikai stratégiájára (EU 2020) tett javaslatában, amelyek a mai tudással és eszközökkel, a tagországok mai hozzáállását is figyelembe véve elfogadhatók és megvalósíthatók - hangoztatta Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatás- és szociálpolitikáért, valamint a társadalmi befogadásért felelős tagja csütörtökön Brüsszelben adott interjúban. 

Kiemelte: a szerdán napvilágot látott anyag egyszerre egy tízéves távlati terv, amely a versenyképességről, a gazdasági és társadalmi átalakulásról szól, és a gazdasági válságból való kilábalás programja.

„Fontos volt jelezni azt, hogy van egy mély válság, egy, sokszor határozott döntéseket igénylő válságkezelés, de van egy vízió is: az Európai Bizottság, remélhetőleg az uniós tagországokat képviselő tanács későbbi egyetértésével, iránymutatást tud adni arról, hogy merre kell előrehaladni a válságkezelés során” - fogalmazott a magyar biztos. A program hitelességét segíti, ha látható, hogy ami le van írva, megvalósítható lesz - tette hozzá.

Szólj hozzá!

Címkék: eu andor; gazdaságpolitika;

Ez vár ránk is 2011-ben: bemutatkozott a spanyol soros elnökség az Európai Parlamentben

2010.01.28. 12:00 :: eukibic

Az Európai Parlament Környezetvédelemi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság eheti ülésein mutatkozott be az Unió soros elnökségét adó Spanyolország. Az persze furcsa lehet, hogy miért akkor mutatkoznak be, amikor lassan a ciklusuk egyhatodán már túl is vagyunk – ezúttal ezt ne a meditterrán időmenedzsmentnek tudjuk be, sokkal inkább annak, hogy a uniós biztosok meghallgatása eléggé felborította a szokásos brüsszeli menetrendet. miatt a szokásos menetrend eléggé fel van borulva Brüsszelben.

A bizottság illetékességének megfelelően az egészségügyi és szociális miniszter, Trinidad Jiménez (48), illetve a környezetvédelmi miniszter, Elena Espinosa Mangana (50) képviselték a (szocialista párti) spanyol kormányt, akik ibériai tűzzel állták a rájuk verbális össztüzet zúdító - elsősorban néppárti - képviselők kérdésözönét. Hiába, az Európai Parlament sem különbözik a világ parlamentjeitől: ha valahol egy szocialista politikust kérdeznek, ott bizony a jobboldaliak aktivizálják magukat, és viszont.

A két ibériai miniszter a meghallgatás alapján még nem teljesen helyezkedett bele az európai szerepbe, hiszen a kérdések túlnyomó többségét kifejezetten spanyol nézőpontból válaszolták meg. A bizottságban ülő képviselők elsősorban a leginkább napirenden lévő kérdéseket firtatták, így a gyógyszer-hamisítás elleni küzdelemmel, valamint a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos információk kötelező feltüntetésével kapcsolatos törvénycsomagokkal foglalkoztak.

2 komment

Címkék: spanyolország eu európai bizottság eu elnökség jimenez espinosa

A dánok „klímabiztosa” első brüsszeli útját biciklin fogja megtenni

2010.01.26. 19:57 :: eukibic

 

Uniós biztos valószínűleg még sosem biciklizett első munkanapján Brüsszelben – és nem csak ebben lesz úttörő az Unió történetének első éghajlat-politikai és klímaváltozási biztosa, a Dán Konzervatív Néppárt színeiben európai karriert kezdő korábbi dán sztárminiszter, Connie Hedegaard (50).

 

A nagy fogadkozások ellenére kudarcba fulladt tavaly decemberi koppenhágai klímacsúcs háziasszonya határozott elképzelésekkel érkezett a biztos meghallgatásra Brüsszelbe. Az Európai Parlament Környezeti, Ipari és Közlekedési Bizottságai kemény kérdéseket szegeztek a jelölthöz, aki már a meghallgatás elején tisztázta: szerinte most az EU-n a sor, mert az európai lakosság már érti a klímaváltozás problémáit, és az Uniótól várja a megoldást.

 

Hedegaard az uniós polgárok aktív részvételére is számítva jelezte: küzdeni fog azért, hogy a klímavédelem kérdése az EU valamennyi politikai aktivitásában érvényesülhessen, és leszögezte: ebben minden uniós biztosnak és az ENSZ-nek is együtt kell működnie. 

 

Heedegard erőteljes, karakteres éhatározott fellepése egyöntetűen nyerte meg az Európai Parlament politikai frakcióitA dánok biztosjelöltje hangsúlyozta a „zöld gazdaság” jelentőségét, az ebből fakadó munkahely-teremtési és versenyképességi lehetőségeket, illetve a klímaváltozási, közlekedési és energia-csomagok fontosságát.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása