Az Európai Unió számára kiemelten fontos terület Oroszország viszonya a szovjet utódállamokkal. Közülük a balti államok az EU tagországai. Előrelépés e tekintetben azonban csak akkor lenne elérhető, amennyiben megtörténne mindkét oldal részéről a múlt feldolgozása. Oroszország esetében aggasztó tendenciának minősül, hogy a volt szovjet utódállamokat továbbra is saját érdekszférájának, az úgynevezett „közel külföld” részének tekinti. Az EU-nak ragaszkodnia kell ahhoz az elvhez, hogy minden szuverén állam jogosult megválasztani, hogy milyen nemzetközi szervezethez illetve katonai szövetséghez tartozzon. Továbbá minden államnak kötelessége tiszteletben tartani a másik területi integritását. Ennek ellenkezőjére Oroszország esetében példa Abházia és Dél-Oszétia önálló államként való elismerése a 2008-s orosz-grúz háború után. Az orosz politika számára a szomszédos államokkal való kapcsolatok komoly kihívást jelentenek az elkövetkező években.

A március 29-én reggel történt moszkvai merényletek sokkolták Oroszországot és a világot. Bár hivatalosan a cikk megírásának időpontjában senki sem vállalta magára a felelősséget, ám az elkövetés módszere alapján valószínűsíthető, hogy csecsen szeparatisták követték el a merényletet. A merényletek helyszíne is figyelemre méltó, ezáltal szimbolikus jelentőséggel bír: az egyik bomba a Lubjanka metróállomásnál robbant, ahol az orosz titkosszolgálat, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB) székhelye található. A Moszkva és Szentpétervár között közlekedő Nyevszkij expressz tavaly novemberi felrobbantása és a mai események megmutatták, hogy Oroszország újra a terrorizmus kiemelt célpontjai közé tartozik. Vlagyimir Putyin jelenlegi miniszterelnöknek elnökként sikerült viszonylagos stabilitást elérnie Oroszországban. A 2002-es Dubrovka színházban történt túszejtés, az azt követő metrórobbantások, illetve a 2004-es beszláni túszdráma után Oroszországban a biztonsági helyzet érezhetően javult. Ezt elősegítették a Putyin-kormányzat központosító törekvései illetve az ezekben az években végbemenő gyors iramú gazdasági növekedés. A kaukázusi régióban is stabilizálódni kezdett a helyzet. Csecsenföldön a Kadirov-család uralma alatt ugyan békéről nem beszélhettünk, de a harcok intenzitása jelentősen csökkent. Mindezen tényezők hatására Oroszország szerepe megnőtt a világpolitikában. Mint Európa legfőbb gáz-és kőolajszállítója, jelentős befolyást tudott gyakorolni nemcsak az európai energiapiacra, hanem más országok politikai életére is. Az elmúlt évek ezen eseményei után miért is gondolhatjuk, hogy Oroszország helyzete gyökeresen megváltozott? Mik azok a politikai és gazdasági problémák illetve veszélyforrások, amik Oroszország helyzetét megnehezítik, illetve megváltoztathatják az Európai Unió és Oroszország kapcsolatának alakulását?

A 2008-ban kirobbanó gazdasági világválság Oroszországot is meglehetősen érzékenyen érintette. A csökkenő életszínvonal, növekvő munkanélküliség és egyéb gazdasági nehézségek növelték az elégedetlenséget a regnáló hatalommal szemben. A közelmúltban egy Kalinyingrádban tartott tüntetésen előfordult az, ami az előző években hihetetlennek tűnt: tüntetők több ezres csoportja nyíltan fejezte ki nemtetszését Vlagyimir Putyin személyével kapcsolatban. A gazdasági válság hatására 2009-ben összeomló kőolajárak megmutatták az orosz gazdaságnak a szénhidrogénexportra való ráutaltságát. Az utóbbi években ugyan örvendetesen növekedtek az országba irányuló befektetések, azonban a gazdaságot nem sikerült kellő mértékben diverzifikálni. A szociális és szerkezeti reformok elmaradása hátráltatja a gazdaság növekedését. Az átláthatóság és a jogbiztonság hiánya továbbra is akadályozza Oroszország integrációját az európai piacgazdaságok körébe.

A kaukázusi politikai helyzet is aggodalomra adhat okot Moszkvának. A központi hatalom és a régióban élő muzulmán lakosság viszonya távolról sem mondható barátinak. Csecsenföld mellett Ingusföld és Dagesztán stabilizációja is veszélyben forog. A nemzetközi iszlám fundamentalizmus, és az ehhez kapcsolódó terrorizmus megerősödése a régióban növeli a hétfőihez hasonló merényletek megismétlődének veszélyét. Márpedig a Kaukázus a világ geostratégiai szempontból egyik kiemelten fontos régiója, ezért Moszkva számára fenyegetést jelenthet az orosz Távol-Keleten a bevándorló kínai lakosság arányának növekedése, ezáltal a világhatalommá váló hatalmas szomszéd gazdasági és politikai befolyásolásának kiterjesztése. Jelenleg a két nagyhatalom viszonya barátinak mondható, azonban az elkövetkező években megnő az esélye a Távol-Kelet kapcsán a konfrontációnak.

A Putyin-Medvegyev páros regnálása alatt az ellenzéket nagyrészt sikerült marginalizálni, ezáltal nem jelenthet komoly veszélyt a hatalomra. Azonban az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbban jelentkeznek a hatalmon belüli, mindig is meglévő konfliktusok. Az egyik szembenálló csoport a nacionalistább, a titkosszolgálatokhoz kötődő ún. „szilovikok”, a másik a „liberálisok”, akik sokkal inkább a nyugatos irányba szeretnék vinni a dolgok alakulását. Vlagyimir Putyint inkább az előző csoporthoz kötik, Medvegyev az utóbbi időkben sokkal inkább reformergondolkodásúnak tűnt. A két politikus szerepét ugyan nem lehet pontosan meghatározni, azonban kétség nélkül állítható, hogy Oroszország jövőjével kapcsolatban számos vita fog felmerülni nemcsak a hatalom és az ellenzék között, hanem a hatalmi eliten belül is.

Az előzőekben felsorolt problémák lehetővé teszik az európai országok és Oroszország számára az egymás közötti viszony újjáértékelését. Oroszország számára lehetővé kell tenni a szorosabb együttműködést az Európai Unióval. A nemzetközi kapcsolatok területén Oroszország az Európai Unió természetes szövetségese. Mindkét fél érdekelt a kaukázusi régió stabilitásában, a Kína megerősödése folytán átalakuló nemzetközi politikai rendszerben szövetségesként számíthatnak egymásra, illetve a nemzetközi terrorizmus megfékezése is közös érdek. Mindezek mellett azonban számos akadály áll a kapcsolatok szorosabbra fűzésének útjában. Mint azt az előzőekben már írtam, ezek leginkább Oroszország és egyes európai országok közötti bilaterális kapcsolatokban jelentkeznek. Ezeket a kapcsolatok új alapokra kell helyezni. Egy jól működő együttműködés csak elveken és értékeken alapulhat.

Ezek az elvek a demokrácia, jogállamiság, területi integritás és szuverenitás tiszteletben tartása, valamint az emberi jogok védelme. Ez Európai Uniónak elemi érdeke, hogy Oroszország ezen elvek tiszteletben tartása felé mozduljon el. A jelenlegi és az elkövetkező évek problémái és kihívásai ráébreszthetik a mindenkori orosz vezetést, hogy egy erős Európa megléte hasznos a számára és szövetségesként segíthet az Oroszország biztonságát fenyegető jelenségek kezelésében. Ehhez a feleknek még sok teendőjük van, azonban a hétfői merényletek is világosan megmutatták, hogy a valós és jelentős fenyegetések bizonyos mértékű elhanyagolása milyen veszélyeket rejt magában, és a nemzetközi politika két szereplője számára talán nem minden esetben szerencsés kevésbé jelentős kérdéseket napirenden tartani. Egy konstruktívabb hozzáállást mutató Oroszország létrejöttéhez a legnagyobb segítséget egy erős, egységes állásponttal rendelkező Európai Unió jelentené, amit Moszkva minden kérdésben egyenrangú partnernek tekintene, és ezáltal nem próbálná meg a tagállamokat egymás ellen hangolni. Ehhez pedig a szorosabb integráción keresztül vezet az út… (Kovács Kristóf)